Problémás gyerekek pszichológusszemmel

A sajátos nevelési igényű gyermekek oktatása számtalan gyermekpszichológiai kérdést vet fel. Gyakran felmerülő szülői kérdés a pszichológus rendelőjében a diagnózis megalkotása után, hogy milyen iskolába írassák be gyermeküket. Bár Magyarországon sokféle oktatási intézmény létezik, még többre lenne szükség.

A fejlődés szempontjából mindenképpen előnyös lehet az integráció, de egy ilyen jellegű iskolaválasztási tanácsadás előtt sok tényezőt kell figyelembe venni. Az alábbi tényezőket azonban mindenképpen vegyük figyelembe.

A zavar foka és típusa

Nem mindegy, hogy mennyiben sajátos nevelési igényű a gyermek - azaz mi az, amiben eltér az átlagtól. Hiszen beszélhetünk súlyos és kevésbé súlyos tanulási zavarról, átfogó vagy részterületet érintő fejlődési zavarról, magatartásproblémáról, egészen súlyos testi vagy szellemi fogyatékosságról, drogproblémáról, és még lehetne sorolni.

A súlyosabb zavarokkal diagnosztizált gyermekek számára (ilyenek például a súlyos autisták) léteznek speciális intézmények - az ő integrált oktatásuk napjainkban szinte elképzelhetetlen. Egy részképesség-problémával rendelkező tanulónak pedig kifejezetten előnyös lehet. Az integráció sokféleképpen megvalósulhat: normál iskolán belül logopédiai osztályként részlegesen- illetve teljes integrációval, amikor egy húszfős tanulócsoportban két-három sajátos nevelési igényű gyermek kap helyet.  

A jó iskola kiválasztása nem egyszerű

Szempontok az iskolaválasztáshoz

Szempont a gyermek kora, az, hogy milyen intézményben oktatták eddig, fejlődéstörténete, családi körülményei, állapota tartóssága/időtartama, közösségbe illeszkedési képessége, életvitele. Mivel igen sok tényezőt kell vizsgálni, ezért szinte lehetetlen előre megmondani, hogy az adott gyermeknek megfelel-e majd az integrált oktatás vagy sem - mindig figyelembe kell vennünk az adott körülményeket. Az integráció ugyanis önmagában egy eszköz az oktatásban - olyan, mint egy modern orvosi berendezés. De a berendezés- a hasonlatot folytatva - nem használható akárkinél, akárhol: kell hozzá steril műtő, szakvizsgás orvos, és olyan beteg, akinél ennek használata indokolt. Ahogy a gépnél, az integráció sikeres „bevetésénél" is meg kell valósulniuk bizonyos minimumfeltételeknek.
Jelen kell lenniük a megfelelő szakembereknek, a szükséges társadalmi-környezeti-intézményi háttérnek, alkalmas pedagógusnak. Mindezeknek pedig alkalmazkodnia kell a gyermekhez és igényeihez.

Iskolák és fenntartóik

Integráltan oktatni csak megfelelő fenntartói háttérrel és iskolai szellemiséggel lehet, ezért túl kell tekintenünk az osztályon. Hiába folyik profi oktatás a tanulócsoportban, ha kimegy az érintett, például mozgáskoordinációs problémával élő gyermek a folyosóra, és fellökik, csúfolják a szünetben, nem tud zavartalanul étkezni - az igazgató pedig széttárja a kezét a szülők panaszára. Ilyen körülmények közt lehet a tanító képzett, elszánt és jóérzésű, akkor sem lesz sikeres az integrált oktatás.

Az iskolai háttér részben anyagi kérdés, részben pedig gondolkodás, hozzáállás függvénye. Az iskolai oktatásra mintegy rávetül az adott település szellemisége, a fogyatékkal élőkkel való bánásmód. Ha ez egy településen fontos, és szem előtt tartják az esélyegyenlőséget, akkor valamilyen formában az oktatásban is megjelenik ez a fajta gondoskodás. Sajnos sok olyan település létezik hazánkban, ahol szinte semmilyen formában nem gondoskodnak a sajátos nevelési igényű gyermekekről: nincs sem felzárkóztató osztály, sem speciális iskola a környéken, sem integráltan oktató intézmény. A fenntartó pedig sokszor - a szülői nyomás hatására - szerződést köt egy messzi településsel az ellátásra és ezzel kipipálja a gondoskodást. A gondot, a gyermekek ellátásának terhét egyszerűen másra hárítják

Nem szabad hagyni, hogy csak "elücsörögjön" a tanuló

„Hárítás" és álintegráció

Az oktatási intézményben a bajok hárítása úgy jelenik meg legtöbbször, hogy az iskola felvállalja az átlagos képességű tanulókat, azonban nem tud velük mit kezdeni. A gyermek így fokozatosan kirekesztődik, majd eltanácsolják. A kistelepüléseken ez nem jellemző, tolerálják a gyengébb tanulókat, de sokszor évek telnek el úgy, hogy fel sem mérik őket szakemberek. Úgymond „megülnek" a hátsó padban - de nincs számukra külön program, felzárkóztatás, az iskola toleranciája hagyja őket helyükön.

Nem egy olyan tizenhárom-tizennégy éves gyermekkel lehet találkozni, akinél súlyos zavarokat diagnosztizálunk, de előtte sosem járt szakembernél, nem foglalkoztak vele külön, csak megtűrték, és minden évben átengedték. A szó szoros értelmében véve őket is integráltan oktatták (többségi osztályban), de ezt a típusú ellátást  inkább hívhatjuk elhanyagolásnak, mint integrációnak.

Tolerancia vs integráció

A tolerancia - azaz hogy átengedjük a gyermeket egy érdemtelen kettessel- nem elég az integrációhoz. A teljes integrációnál lényeges hogy ne csak egy-két tanító vállalja fel, hanem az egész iskola részese legyen a problémamegoldásnak. Figyelembe kell venni a problémásabb gyermekeket az oktatás minden fázisában, óratervezéskor, az étkeztetésnél, szabadidő eltöltésénél,tanárok közötti feladatelosztáskor. Gondoskodni kell a gyermek folyamatos testi-lelki fejlődéséről, hogy ne érezze magát kiközösítve, szót kapjon az órán, saját magához képest legyen értékelve, de ne nézzék le, és tűrjenek el tőle mindent. Ez pedig nem egyszerű feladat.

Jó ha egy adott intézmény pontosan behatárolja, hogy milyen típusú gyermekek integrációját tudja felvállalni. Ehhez figyelembe kell venni a rendelkezésre álló szakembereket (van e pszichológus, fejlesztő), illetve fel kell mérnie, megvan-e a szükséges (pl. akadálymentesített) környezet a sajátos nevelési igényű tanulók. Egy ilyen feladatot ellátó intézményi teamnek folyamatosan szüksége van esetmegbeszélésre, szupervízióra, továbbképzésre.

Két esetpélda - sikeres és sikertelen integráció

Egy Down kóros kislány integrációja

Nézzünk egy esetpéldát - egy Down szindrómás hétéves kislányt. A Down kór súlyos kromoszóma rendellenesség, ami általában középsúlyos értelmi fogyatékossággal jár együtt. Ő eddig a lehető legideálisabb körülmények között fejlődött: egy kisvárosban, szerető családban. A Down kóros gyermekek közismerten rendkívül barátságosak, szeretetreméltóak, és ők maguk is rengeteg szeretet sugároznak. A kislány egy közepes létszámú, átlagos iskolába járt, ahol volt fejlesztő pedagógus, integrálható volt a normál képességű gyermekek közé, ez pedig rendkívül jót tett a további fejlődésének. Az osztálytársai pedig időközben megtanultak alkalmazkodni hozzá.

Ha őt hasonló képességű gyermekekkel oktatták volna együtt (szegregáltan), lehet hogy hátráltatták volna fejlődését. A kislány fejlődését természetesen folyamatosan nyomon kell követni, mivel betegsége változhat, súlyosbodhat. Lehet, néhány év múlva újabb váltásra lesz szükség.Mi lehetett a siker oka?

• A betegség típusát tekintve nem nehezíti a közösségbe illeszkedést (barátkozó, szeretetteljes jellem)
• Az iskolában volt fejlesztő pedagógus
• A közösség és a tanító vállalták a nehézségeket, a folyamatos differenciált foglalkozást
• A szülők mindent megtettek, hogy gyermekük fejlődését elősegítsék: különórákra, foglalkozásokra jártak vele
• Az iskola szellemisége segítette az osztálytanítókat
• Magatartászavaros serdülő fiú integrációja

Nézzünk egy másik esetpéldát: egy két éve súlyosan magatartásproblémákat mutató, időnként szipuzó tizenhárom éves fővárosi fiút. Ő motiválatlan volt a tanulásban, más életritmusban is élt, mint az átlag: éjjeli bandázott, elutasította az alapvető értékeket, folyamatosan ellenállt az őt érő nevelő hatásoknak. Az ő integrált oktatása sokkal nehezebben volt elképzelhető, mert nem volt jó hatással a közösségre. Nagyon nehéz megközelíteni, speciális bánásmódot igényel, esetleg időközönként gyógykezelést - kábítószer-fogyasztása miatt. Számára hosszú hónapokig kerestük a megfelelő iskolát, sehol nem tudott „gyökeret ereszteni", az ún. normál iskolába való integrálása sikertelen volt. Így jelenleg az ő oktatása a szülők választása alapján egy gyermekotthon belső iskolájában, hasonló gyermekek közt (más szóval szegregáltan) zajlik.

• A betegség típusát tekintve nem nehezíti a közösségbe illeszkedést (barátkozó, szeretetteljes jellem)
• Az iskolában volt fejlesztő pedagógus
• A közösség és a tanító vállalták a nehézségeket, a folyamatos differenciált foglalkozást
• A szülők mindent megtettek, hogy gyermekük fejlődését elősegítsék: különórákra, foglalkozásokra jártak vele
• Az iskola szellemisége segítette az osztálytanítókat
• Magatartászavaros serdülő fiú integrációja

Nézzünk egy másik esetpéldát: egy két éve súlyosan magatartásproblémákat mutató, időnként szipuzó tizenhárom éves fővárosi fiút. Ő motiválatlan volt a tanulásban, más életritmusban is élt, mint az átlag: éjjeli bandázott, elutasította az alapvető értékeket, folyamatosan ellenállt az őt érő nevelő hatásoknak. Az ő integrált oktatása sokkal nehezebben volt elképzelhető, mert nem volt jó hatással a közösségre. Nagyon nehéz megközelíteni, speciális bánásmódot igényel, esetleg időközönként gyógykezelést - kábítószer-fogyasztása miatt. Számára hosszú hónapokig kerestük a megfelelő iskolát, sehol nem tudott „gyökeret ereszteni", az ún. normál iskolába való integrálása sikertelen volt. Így jelenleg az ő oktatása a szülők választása alapján egy gyermekotthon belső iskolájában, hasonló gyermekek közt (más szóval szegregáltan) zajlik.

Tudatos, kimondatlan és hasznos szegregáció

Ez a fajta szegregáció - azaz a hasonló problémájú gyermekek együtt oktatása nem szerencsés hosszútávon, mert a gyermekek kialakítják sajátos szubkultúrájukat, stabilizálják, szinte elfogadottá teszik a kétes értékrendet, például az iskolai „lógást", tanulás elutasítását. Jellemző lehet a bandázás, esetleg a csoportos bűnözés is, így a gyermek helyzete könnyedén sokkal rosszabbá válhat.

Kimondva és kimondatlanul is sok hasonló iskola létezik társadalmi válaszként a magatartásproblémás gyermekekre. Az iskola „profilja"sokszor nem tudatos választás, csupán egy szegényebb vagy egy hátrányosabb helyzetű településen épült, és fokozatosan alakultak át.

A szegregáció önmagában azonban nem elutasítandó - bár a szót szinte kizárólag negatív értelmében használják. Bizonyos problématípussal diagnosztizált gyermekek ( például a súlyos értelmi fogyatékosok) szinte csak szegregáltan oktathatóak, ám ehhez is nagy szakmai körültekintés szükséges, amire hazánkban számtalan jó példa akad.

Döntés az oktatási intézményről

Ma Magyarországon a hatályos jogszabályok szerint a tanulási képességeket vizsgáló szakértői bizottság illetve a nevelési tanácsadó tesz javaslatot a gyermek oktatásával kapcsolatban - legalábbis ha speciális oktatási intézményre van szükség. Ideális lenne, ha minden gyermeknek lehetősége lenne arra, hogy a megfelelő intézményben tanuljon. Ez sajnos nem így van.  A döntési folyamat általában elhúzódó, sokszor a gyermek lakhelyén nincs is megfelelő intézmény. Az intézményi háttér hiányossága miatt óriási teher hárul a családokra - előfordulhat, hogy akár hónapokig is kell várni a szakvéleményre, amit nem követ adekvát terápia.

A jó integráció a leghatékonyabb

Szülői feladatok

Ha gyermekünk bármiben is eltér az átlagtól, nagyon nehéz megtalálni számára az adekvát megoldást. A család sokszor már óvodától kezdve rendkívüli erőfeszítést tesz. Ha a szülők normál óvodába szeretnének adni például egy megkésett mozgásfejlődésű gyermeket - egy enyhe zavart említve - akkor időt és pénzt nem kímélve külön fejlesztésre kell hordaniuk fiukat, lányukat. A családnak is folyamatosan küzdenie kell tehát, hogy az integráció sikeresen megvalósulhasson. Ideális esetben ezt az intézmény is tudja nyújtani, de hazánkban sajnos ez kevés helyen elérhető. Így nagyon sok múlik a családi háttéren, a szülők lehetőségein. Ez felveti az esélyegyenlőség kérdését: vajon ugyanahhoz jut-e hozzá egy kis faluban élő család sokadik gyermeke, mint egy nagyvárosi jómódú család sarja.

Szembenézni a problémával

Pszichológusként, és a praxisban látott esetek kapcsán úgy gondolom, hazánkban minden sajátos nevelésű gyermeknek meg kellene kapnia a megfelelő diagnózist és javaslatot: ne bélyegezzék meg, ne üljön megtűrve a hátsó padban, ne sodródjon az osztályközösség peremére. Ha ez megtörténne, és a tanár, az iskola és a település elkezdene megoldást keresni, akkor jó úton haladnánk. Akár szegregáltabb, akár integrált, akár vegyes megoldás is jó lehet. Természetesen vannak olyan intézmények, amelyek jó példával járnak elöl, de sajnos ez még napjainkban sem elérhető sok gyermek számára.


Tárnokiné Törő Krisztina
gyermek klinikai szakpszichológus

Oldal: Problémás gyerekek pszichológusszemmel
Gyerekeink,életünk értelme - © 2008 - 2024 - orokgyerek.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat